Gondolatok „egyfajta” csodáról (megtörtént események alapján)

Élsz egy világban… egy világban, ahol küzdesz az idegrendszeredet tönkre tévő munkahely ellen… küzdesz a betegségek ellen… küzdesz a boldogtalanság ellen… küzdesz a megaláztatások ellen…

Szinte állandó küzdelem az életed. Napról-napra gyengébbnek, elesettebbnek érzed magad… kevés választ el a feladástól…

Este pedig, amikor elalszol, egy másik, párhuzamos valóságban találod magad…

Egy olyan világban, ami tetszik neked…

Ahol kedvesek a munkatársak, és megértő a főnök, ahol szíves dolgozol, és hiányzik, ha már el kell búcsúznotok egymástól a kollégákkal.

Ahol egészséges vagy, és élvezed, hogy nem kell állandóan orvosról orvosra járni, különböző gyógyszereket tömni magadba, műtéti előjegyzésre várni.

Ahol boldog vagy az „igazival”, és büszkén felnézve a másikra, egymás kezét szorítva, romantikus sétákat tesztek a tengerparton.  

Ahol tisztelet van, és megbecsülés, szeretet és önzetlenség.

Ahol egyre erősebbnek érzed magad, egyre magabiztosabb, és sugárzóbb vagy.

Aztán reggel felébredsz, és minden folytatódik tovább… nem történt csoda…

Azonban minél többet gondolkodsz ezen a párhuzamos valóságon, annál nagyobb vágyad van ebben élni…

Míg egy nap azt veszed észre, hogy abból a gyönyörű álombeli életedből apró morzsák kerülnek át a saját valóságodba.

Ezek jelek… jelek, hogy létezhet az ideálisnak vélt valóságod ebben az életedben is.

Amikor ráébredsz erre az igazságra, akkor már tudatosan szépítgeted, építgeted a jelenedet.

Többet mosolyogsz, könnyebben veszed az akadályokat, megtalálod a számodra „nagy őt”, magabiztosabb leszel, egészségesebb és boldogabb.  

Ha pedig elég kitartó vagy, eljön a nap, amikor a két valóság eggyé válik, amikor azt gondolod ébren is álmodsz, amikor kicsattansz az egészségtől és szárnyalsz a boldogságtól.

Az álombeli életed valóssággá válik… a valóságod lesz az álmod… és akkor megtörténik a csoda… a TE CSODÁD… amit TE TEREMTESZ MEG…

TEREMTS CSODÁT MAGADNAK!