Rási András - Gondolatok a változásról...
Ismét eljött az év vége, ami ilyenkor azzal is jár, hogy határozatlan időre megszűnnek a különböző városokban szervezett “Személyes konzultáció – szeretetenergia kezelés” események. Természetesen hozzám bejelentkezni, vagy távgyógyítás-kezeléseket kérni továbbra is lehetséges.
Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Ózd, Budapest, Debrecen, Győr városokban a gyógyítási helyszínek biztosítását, a segítő támogatásokat, és a vendéglátást. Nagyon hálás vagyok mindezért!
Eszembe jutott néhány gondolat a változásról, ami úgy hiszem, kiválóan jellemzi a “Gyógyító napok” találkozásainak a hangulatát.
Az alábbi idézet jól összefoglalja a lényeget:
„Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni - mert az élet szép!” (Csernus Imre)
Az első gyógyító találkozásunkkor sokszor szoktam hallani hasonló gondolatokat. Hasonló gondolatokat a félelemről, a visszahúzódottságról, a fájdalomról, a reménytelenségről, a reményről, a várakozásról, a hitetlenségről, a hitről, a boldogtalanságról, az utolsó szalmaszálról… aztán beszélgetünk az életről…
A félelemről…
…hogy a találkozásunkkor előjöhetnek olyan lelki fájdalmak, amiket nem tud majd feldolgozni, nem bír majd szembesülni azzal.
A visszahúzódottságról…
…hogy sem önmaga, sem a környezete előtt nem akarja felvállalni a problémáját.
A fájdalomról…
…hogy kibírhatatlan már… mind a testi, mind a lelki fájdalom eljutott az elviselhetetlenség szintjére.
A reménytelenségről…
…hogy minden csak rosszabb lehet már.
A reményről…
…hogy talán mégis van, létezik… hogy talán azért kellett találkoznunk… talán.
A várakozásról…
…hogy nehéz, hogy olyan régóta nem történik semmi jó.
A hitetlenségről…
…hogy miért pont ez segítene, ha már az orvosok sem tudnak.
A hitről…
…hogy el kellett jönnie, mert mindenhol azt hallja, hogy nem kell mást tennie, csak hinni.
A boldogtalanságról…
…hogy az élet így nem élet… hogy szomorúan kelni reggel, és rosszkedvűen feküdni este már kibírhatatlan.
Az utolsó szalmaszálról…
…hogy nincs már más esélye, csak a szeretetenergia.
Aztán beszélgetünk az életről, a változásról…
…hogy a változás nem mindig fájdalommentes…
…hogy ha kiönti a szívét/lelkét, akkor tisztul az ember…
…hogy ha megtaláljuk a lelki okokat, könnyebben gyógyíthatjuk a testet…
…hogy a sírás nem szégyen, és nem kell elnézést kérni miatta…
…hogy az önmagához való őszinte hozzáállás lehet a legerősebb gyógyító erő…
…hogy meg kell találni minden napnak a szépségét…
…hogy nyitottnak és befogadónak kell lennie a jóra…
…hogy jelen kell lenni a MOST-ban.
Aztán a szeretetenergia „teszi a dolgát”… gyógyul a lélek, gyógyul a test… Több a mosoly, több a boldog pillanat, van esély az újrakezdésre, csökken, majd elmúlik a fájdalom, elfelejtődik a szenvedés, változik a lélek, változik a test…
Akkor már nem fél a változástól, mert megtapasztalja, hogy az eredmény érdekében végig kell járni az utat, ami olykor sima, olykor hegyek és völgyek szegélyezik…
Olykor szenvedéssel és kínnal is járhat, de az eredmény igazolja, hogy megérte.
Megérte, mert a tükörből egy egészséges, mosolygós, boldog ember néz vissza rá.
De mindez nem történt volna meg, ha egyszer nem dönt úgy, hogy mindent félretéve megbízik valakiben, megnyílik neki, elfogadja a szavait, befogadja a szeretetét.
Hálás vagyok érte, hogy azok, akik eljönnek, hogy személyesen is találkozzunk, vagy távgyógyítás-kezeléseket kérnek, megosztják velem az életük, a lelkük legféltettebb titkait is. Ezáltal (is) gyógyulnak… Köszönök mindent…
Ha igény lesz rá, akkor 2016-ban folytatjuk…
...szeretettel...
András